Oszlopos Örökzöld magnólia „Alta” 80cm „Magnolia Grandiflora”

Szakmai tudnivalók magnólia fajtaválasztás előtt: Ültetési útmutató, környezeti igények

A liliomfa a tavasz egyik leggyönyörűbb dísze. Nagy, kehely alakú, húsos szirmokból álló virágát áprilistól, még lombfakadás előtt hozza. Virágszíne lehet fehér, halványrózsaszín, sötétrózsaszín, bíbor, bordó, citromsárga és ezek keveréke. A legtöbb fajta lombhullató, általában 3-6 méter magasra nőnek, de léteznek törpe változatok is. Alakja szerint többtörzses fácska, terebélyes cserje. Koronája laza, széles, többnyire már a talaj fölött sűrűn elágazik. Vannak örökzöld fajták is melyek egész évben megtartják nagy, bőrszerű leveleiket. Virágzásuk nyáron aktuális. Illatos, fehér színű hatalmas virágokat hoznak.

Általában önállóan ültetik, mint a kert díszét, szoliter növény. Jól mutat együtt örökzöldekkel is, illetve dézsában is lehet nevelni. A liliomfák hazája Kína, ahol a buddhista szerzetesek szaporították először.

Nagyon fontos tudnivaló, hogy a savanyú talajban érzik jól magukat. Nem megfelelő talajba ültetve csak sínylődnek, és hamar ki is pusztulnak. Ültetés után rendszeresen biztosítanunk kell számára a tápanyag utánpótlást is, műtrágya, tápoldat felhasználásával. Napos, vagy félárnyékos, szélvédett helyre ültessük.

Kerüljük a fagyzugos helyeket, ugyanis a fiatal növények még fagyérzékenyek, tövét az első néhány évben, télen takarni kell (fenyőkéreggel, komposzttal), így védeni a fagyoktól. Gondoskodjunk a megfelelő vízellátottságról is. Száraz időszakokban, főleg nyáron rendszeresen, bőségesen öntözzük. Gyökerei igen érzékenyek, ezért mielőtt elültetjük a törekedjünk a legoptimálisabb hely kiválasztására, mert az átültetést rosszul viseli, és valószínűleg megsínyli. A liliomfák nem szorulnak alakító metszésre, inkább csak a ritkításukra kell odafigyelni, illetve a beteg ágak eltávolítására.

Ültetési tanácsok:
1. Lépés: Ássunk egy 50 cm széles és 80-100 cm mély gödröt.
2. Lépés: Rakjunk a gödör aljára 10-20 cm vastag réteg trágyát.
3. Lépés: A trágyára rakjunk 10-20 cm termőföldet.
4. Lépés: Helyezzük a fát a gödörbe és ássuk be (tányért hagyjunk az öntözésnek)
5. Lépés: Öntözzük meg 20 L vízzel

A magnóliafajták megtekintéséhez KATTINTSON IDE!

Termesztésük/Szaporításuk:
Mivel a mienknél melegebb éghajlatról származnak, megfelelő termőtalajról és kiegészítő öntözésükről is gondoskodnunk kell. Ne ültessük őket fagyzugos, szeles helyekre! Magvetéssel vagy nyári zölddugványozással szaporíthatók. A dugványozáshoz a fiatal, erőteljes hajtáscsúcsot gyökereztető hormonba kell mártani és ezután dugványágyban teleltetni, hogy gyökeret eresszen. A következő évben már ki is ültethetjük. A magnóliák gyökérzete húsos, ezért nehezen tűrik az átültetést. A földre lelógó ágaik időnként meggyökeresednek, így bujtással könnyen, házilag is szaporíthatjuk őket.

Az alapfajokat magvetéssel szaporítják. Az ősszel érő húsos magot a magburokból óvatosan lefejtve el kell rétegezni és tavasszal a szabadba vagy hidegházba elvetni.

A M. soulangeana Nagyvirágú liliomfa fajtáit régebben oltották a M. kobus Japán liliomfa cserépben előnevelt, üvegházban meghajtatott magoncaira. A legkorszerűbb azonban a zölddugványozás. Itt alapvető, hogy a dugványt fiatal, jó növekedésben lévő növények erőteljes, és a leállás stádiumában lévő hajtáscsúcsaiból készítsük. A Magnolia nemzetség tagjai húsos gyökérzetük miatt az átültetést rosszul tűrik, ezért földlabdásan vagy konténerben forgalmazzák őket.^[1]

Tulajdonságaik:
Mivel kialakulásukkor a méhek még nem jelentek meg, a valódi liliomfákat bogarak porozzák be – termőleveleik (carpel) ezért durvák, nehogy a táplálkozó bogarak megsértsék őket.

Örökzöld és lombhullató fajok is tartoznak közéjük. Metszésük csak és kizárólag késő ősszel a téliesítés előtt lehetséges a gombásodás, atkásodás elkerülése végett. Törzsük nem sokkal a föld felett elágazik, és legalábbis eleinte bokrosan nő. Fordított tojás alakú, de a végén kihegyesedő leveleik hetekkel a virág után hajtanak ki; száraz időben a szélük megbarnul és összepöndörödik. Színpompás, nagy, a liliomokéhoz, illetve a tulipánokéhoz hasonló alakú virágaik miatt számos fajukat termesztik.

Egyértelműen a humuszban gazdag, lehetőleg savanyú talajokat kedvelik. Meszes földben levelei többnyire megsárgulnak, csak igen gyengén fejlődnek és idővel elpusztulnak.^[1]

Kertészeti szempontból a nemzetséget két csoportra oszthatjuk:

• Azok a fajok, amelyek a lombozat kifejlődése után hozzák virágaikat, különösen kényes, igényes növények, és ezért hazánkban gyakorlatilag nem termesztik őket. Leveleik akár a 20–30 cm-t is elérhetik. Többségük fatermetű.
• Azok a fajok, amelyek a lombfakadás előtt adnak feltűnő virágdíszt, szintén igényesek ugyan, de jobban elviselik Magyarország éghajlatát. A talajra és a nedvességre érzékenyek ugyan, de a szennyezett, városi levegőt jól viselik.

A liliomfákat rendszeresen összetévesztik közeli rokonukkal, az ugyancsak a liliomfafélék családjába tartozó, de Észak-Amerikából származó tulipánfával (Liriodendron tulipifera).

A liliomfák kertjeink, parkjaink legfeltűnőbb és egyik legnagyobb virágú fái, cserjéi. Leveleikkel és nagy rücskös uborkához hasonlító, többnyire pirosra vagy rózsaszínűre színesedő terméseikkel is díszítenek. Egyesével, szabad állásba ültessük.