Leírás
Borsófa (Caragana arborescens) – A napfény kedvelt, strapabíró dísze
A Borsófa, latin nevén Caragana arborescens, egy rendkívül ellenálló, dekoratív és sokoldalúan felhasználható díszcserje vagy kisebb fa, amely elsősorban aranyló, illatos virágaival és kimagasló fagytűrésével vált kedveltté. A köznyelvben gyakran sárga akác néven emlegetik, bár botanikailag nem akác, hanem a pillangósvirágúak családjába tartozik.
A 100 cm-es, fejlett példány már jól látható, kialakult ágszerkezettel rendelkezik, és ültetés után rövid időn belül mutatós dísze lesz a kertnek – akár önálló növényként, akár sövény részeként.
Származás és elterjedés
A borsófa Ázsia keleti és középső részein őshonos, főleg Szibéria, Mongólia és Kína hideg, száraz vidékein fordul elő. Eredeti élőhelyén szélsőséges időjárási körülmények között is fennmarad, ami magyarázza kivételes fagytűrését és szárazságtűrését. Európában a 18. századtól kezdve ültetik, eleinte főként szélfogóként és talajmegkötésre, később pedig dísznövényként is nagy népszerűségre tett szert.
Megjelenés és habitus
A borsófa fiatalon sűrű ágrendszert fejleszt, bokros habitusú, idővel pedig kisebb fává nevelhető, akár 4–6 méteres magasságig.
A 100 cm-es példány törzse már jól látszik, oldalágai pedig kezdik kialakítani a jellegzetes, laza, mégis rendezett koronát.
Kéreg: szürkésbarna, fiatalon sima, idővel finoman repedezett.
Hajtások: vékonyak, zöldes vagy vöröses árnyalatúak, gyakran apró tövisekkel.
Koronaforma: kezdetben sűrű, később szellősebb, gömbölyded vagy enyhén szétterülő.
Virágzás és termés
A borsófa tavasz végén, általában májusban hozza élénk sárga, pillangós alakú virágait, amelyek a fiatal hajtások tövében csoportosan nyílnak. A virágok kellemes, enyhén édeskés illatot árasztanak, ami nemcsak a kert látványát, hanem az illatvilágát is gazdagítja.
Virágzás után a növény keskeny, hüvelyes termést érlel, amelyben apró, borsószerű magok találhatók – innen ered a magyar elnevezés. A magok barna színűek, és éréskor a hüvely felnyílik.
Lomb és őszi színek
A borsófa levelei páratlanul szárnyaltak, általában 4–6 pár apró, ovális levélkéből állnak. Nyáron élénkzöld lombozata könnyed hatást kelt, ősszel azonban a levelek sárgás árnyalatokba fordulnak, mielőtt lehullanának. Lombfakadás viszonylag későn, április végén történik, így a késő tavaszi fagyok ritkán károsítják.
Növekedési erély és méret
A borsófa gyors növekedésű növény, évente 30–50 cm-rel is magasodhat kedvező körülmények között. Ezért a 100 cm-es példány akár 2–3 éven belül elérheti a 2 méteres magasságot.
Kifejlett magassága 4–6 m, szélessége 3–4 m lehet, de metszéssel jól kordában tartható.
Talaj- és fényigény
Fényigény: Kimondottan napkedvelő, teljes napfényben virágzik a leggazdagabban. Félárnyékban is fejlődik, de virágzása gyengébb.
Talajigény: Nem válogatós – homokos, agyagos, köves vagy gyengébb tápanyagtartalmú talajban is megél. Legjobban jó vízáteresztő, középkötött talajban fejlődik.
pH-tűrés: Széles tartományt elvisel, a gyengén savanyútól a lúgosig.
Vízigény: Szárazságtűrő, az öntözést csak hosszabb aszály idején igényli.
Fagytűrés és ellenálló képesség
A borsófa az egyik legedzettebb dísznövény, -40 °C-ig is bírja a hideget, így Magyarország bármely részén gond nélkül teleltethető. Szélálló, városi környezetben is jól teljesít, légszennyezést és port is jól tűri.
Betegségekre kevéssé hajlamos, ritkán támadják meg kártevők.
Ápolás és metszés
Ültetés: A legjobb időpont a kora tavasz vagy ősz.
Metszés: Kiválóan tűri a metszést, így formára alakítható vagy sövényként is nevelhető. A virágzás után végzett metszés serkenti az új hajtások képződését.
Tápanyagpótlás: Nem igényel rendszeres trágyázást, de tavaszi komposzt vagy szerves trágya jótékonyan hat a fejlődésére.
Kertépítészeti felhasználás
A borsófa sokoldalú növény, amelyet többféleképpen hasznosíthatunk:
Szoliterként – önállóan ültetve szép formájával és tavaszi virágzásával díszíti a gyepfelületet.
Sövényként – gyors növekedése és sűrű ágrendszere miatt tökéletes alacsony vagy magas sövény kialakítására.
Szélfogóként – kiváló szélvédő szerepet tölt be tanyaudvarokon vagy nagyobb kertekben.
Talajmegkötésre – erózió veszélyének kitett területeken a gyökérzete hatékonyan stabilizálja a talajt.
Méheskertekbe – virágai jó nektárforrást jelentenek a méhek számára.
Előnyök röviden
Extrém fagytűrés: akár -40 °C-ig.
Gyors növekedés: rövid idő alatt látványos méretet ér el.
Szárazságtűrés: kevés öntözést igényel.
Sokoldalú felhasználás: szoliter, sövény, szélfogó.
Talajban nem válogat: gyengébb minőségű talajon is szépen fejlődik.
Illatos, sárga virágok: a tavasz színfoltjai.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.